Jódallergia?
Bevezető
Nem kevés ember szerzi első benyomásait, tapasztalatait a jódról olyan formában, hogy CT (computer tomográfia) vizsgálat előtt jódtartalmú kontrasztanyagot adnak be nekik, jellemzően intravénásan, amitől aztán mellékhatások jelentkeznek náluk, s emiatt azt hiszik, jódallergiájuk van vagy az alakult ki a beavatkozás következtében, így aztán soha az életben nem szedhetnek már jódot.
Ez egy fontos kérdés és egyúttal igen gyakori tévhit, muszáj róla részletesebben beszélni.
Miért adnak kontrasztanyagot radiológiai vizsgálat előtt?
Ezeket az anyagokat az elnyelt röntgensugár mennyiségének növelése vagy csökkentése érdekében alkalmazzák, hogy az elkészült felvételek kiértékelhetőségét javítsák. Fontos tudni, hogy ezeknek csak egy része jódtartalmú (pl. Iodamide, Iopamiro stb.), és azon belül is még vannak további alkategóriák:
lipofil („zsírszerető”, zsíroldékony) vagy hidrofil (vízoldékony) kontrasztanyagok, ez utóbbin belül pedig megkülönböztetik az ún.
ionos és nem ionos formákat.
Az ionos változatok vizes oldatban pozitív és negatív ionra disszociálnak (válnak szét), míg a nem-ionosak nem bomlanak fel. A súlyos mellékhatások főleg az ionos változatokkal merülnek fel, de pl. a nem-ionos kontrasztanyag adásánál is előfordulhat akár halálos szövődmény. Huh...!
Nézzük meg közelebbről ezeket az anyagokat, s az összefüggést a jódpótlással, hogy akkor most szabad-e ilyen esetben jódot szedni vagy sem, s ha igen, milyet.
A kontrasztanyagok növelik a vizsgálat során nyert felvételek információtartalmát, kiértékelhetőségét, de alkalmazásuk korántsem veszélytelen
Szervetlen vagy szerves jód?
Kezdjük ott, hogy jódpótlásra a szervetlen, nem radioaktív formák alkalmasak (ld. Jód ABC), olyan készítmények, melyek a jódot jodid illetve elemi jód formákban tartalmazzák. Ilyen pl. a Lugol-oldat, amely lényegében kálium-jodid vizes oldatában feloldott elemi jód, és mint jódpótlásra alkalmas koncentrált készítmény 1829 óta létezik és bizonyít.
Érdekessége, hogy ha keményítőt keverünk hozzá, akár nagy hígítás után is, a vörösesbarna árnyalat helyett sötétkék színűvé válik az oldat. De ez nem jelenti azt, hogy a jód szervessé vált volna közben! A Jód ABC részletezi, hogy mi történik ilyenkor, elég, ha most annyit megjegyzünk, hogy a szerves keményítőmolekula és a szervetlen jód (pontosan: trijodid ion) összekeverésével a jód még nem válik szervessé, és ez nagyon is jól van így!
A szerves jódvegyületek, mint amilyenek pl. a fent említett kontrasztanyagok is, bonyolult felépítésű széntartalmú molekulák, és a jódatomot ún. kovalens kötésben tartalmazzák. Ahányfajta vegyület, ahányféle összetett molekulastruktúra, annyiféle viselkedés, annyiféle funkció. Hiába része - kötött állapotban egy vagy akár több jódatom is ennek a molekulának, a viselkedését nem önmagában ez fogja eldönteni, hanem az egész szerkezeti felépítés.
Szervetlen és szerves jód: ez előbbit mint építőkockát képzelhetjük el, amelyből (és más egyéb elemekből) ez utóbbiak, különböző építmények jöhetnek létre, akár természetes módon pl. testünkben, akár mesterségesen. Ahány forma, annyiféle viselkedés jellemzi őket. A pajzsmirigyhormonok is ide tartoznak mint természetes szerves jódvegyületek. Nem lehet az egyes alakzatokat egy kalap alá venni, a szervetlen jóddal pedig végképp nem szabad őket összekeverni
Az egyes molekulák működése, a szervezetünkben kifejtett programjuk nem mindig kívánatos. Mert míg pl. a pajzsmirigyhormonok (ezek is szerves jódvegyületek) nélkülözhetetlenek az élethez, bizonyos, szerkezetükben jódot is tartalmazó szerves vegyületek mérgezőek számunkra. De ilyenkor nem a jódot mint atomot kell okolni ezért, hanem a hatást maga a molekula fejti ki, annak kémiai szerkezetéből adódó viselkedés miatt!
Ahogy például pollenallergia esetén sem a nitrogén vagy az oxigén atomot okoljuk a reakciókért, mert bár benne vannak az allergiát kiváltó fehérjemolekulában, mégsem önmagában ez okozza a tüneteket, hanem az egész fehérjemolekula. Ahogy ilyenkor sem azt mondjuk azt, hogy oxigénallergiásak vagy nitrogénallergiásak vagyunk, úgy a "jódallergia" kifejezést sem korrekt használni akkor, ha jódtartalmú szerves vegyületekkel gyűjtöttünk kellemetlen tapasztalatokat.
A jódtartalmú kontrasztanyagokat, amik jódatomokat is tartalmazó bonyolult szerves vegyületek, nem szabad egy kalap alá venni a szervetlen jóddal! Ha a periódusos rendszer elemeit - köztük a jódot vagy akár jodid iont - építőkockáknak vesszük, akkor ezekre az összetett szerves vegyületekre már mint ilyen kockákból felépült bonyolult alakzatokra, építményekre kell, hogy tekintsünk. És ahány ilyen alakzat, annyiféle bonyolult működés, annyiféle végrehajtott program! Bizonyos ilyen alakzatok pedig valóban tudnak komoly károkat is tenni a szervezetünkben, de emiatt ne a jódra haragudjunk.
Jód-tartalmú szerves kontrasztanyagok. Láthatjuk, hogy hiába vannak bennük jódatomok, ezek már bonyolult struktúrájú alakzatok, nem pedig építőkockák, vagyis nem szabad őket összemosni a szervetlen jóddal!
Kontrasztanyagok lehetséges mellékhatásai
A kontrasztanyagok alkalmazása során például felléphet vesekárosodás, amikor az adott vegyület vagy direkt toxikus hatást fejti ki a vesékben lévő tubulussejtekre, vagy tartós érösszehúzódást okozva károsítja a vesék vérellátását. A kontrasztanyag indukálta nephropatia a kórházakban kialakult akut veseelégtelenség 3. leggyakoribb oka. [1] A vizsgálat rövid időn (5-7 nap) belüli megismétlése jelentősen fokozza a toxicitást.
Kontrasztanyagok adása előtt a kezelőorvosnak kiterjedt vizsgálatokat kell(ene) végeztetnie, hogy felmérje az adott páciensnél az ilyen anyagok adásának rizikóját, s azt összehasonlítsa az alkalmazásukkal nyert többletinformáció értékével. (A kontrasztanyagok növelik a felvételek információtartalmát.)
Emellett olyan mellékhatások is előfordulhatnak a kontrasztanyagok adása után, mint pl.
verejtékezés
szájszárazság
köhögés, a hörgők görcsös szűkülete
vérnyomásesés, szívritmus változásai
remegés
anaphylaxia
Egyáltalán nem veszélytelen anyagok ezek tehát, de emiatt nem a jód a hibás! A bárium mellett sajnos gyakran a jódatomra mint alapanyagra esik a választás ezeknek a bonyolult vegyületeknek a megkomponálása során, mert ezek nagy méretű atomok, s mint olyan hatékonyan nyelik el a sugárzást…
Ez okozza az egész félreértést a „jódallergia” kapcsán.
Konklúzió
Szóval ha valakinek
allergiás tünetei voltak a CT vizsgálatnál kapott szervesjód-tartalmú kontrasztanyagtól, vagy
kagylóevés után (melyben egy fehérje az allergén, nem pedig a szervetlen jód!) jelentkeztek ilyen kellemetlenségek, vagy esetleg
radiojódos kezelésen (RAI) esett át és nagyon megszenvedte,
egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szervetlen, nem radioaktív jód is ilyen tüneteket okoz majd nála!
Különböző anyagokról beszélünk!
A jódra (jodid ion, elemi jód) nem is lehet valaki allergiás, mert esszenciális nyomelemről van szó, ami nélkülözhetetlen az élethez! Az életre pedig nem lehet valaki allergiás… Ugyanígy pl. az oxigén is nélkülözhetetlen az élethez, meg a többi, szervezetünk által használt ásványi anyag és nyomelem, ezekre sem lehet valaki allergiás. Persze az ezeket az atomokat tartalmazó, bonyolult szerves vegyületekre már igen…
A povidon-jód (PVP-I)
Van egy külön kategória az egyes jódvegyületeken belül, amivel talán még gyakoribb a találkozás, és ritkább esetben ugyan, mint a kontrasztanyagoknál, de előfordulhatnak vele is komplikációk. Ez pedig az ún. povidon-jód, amit külsőleg szoktak alkalmazni bőr- ill. nyálkahártya-fertőtlenítés céljából, ld. Betadine-oldat.
Ilyenkor a jód mint trijodid ion (I2 HI) egy szerves polimerhez, az ún. polivinil-pirrolidon nevű anyaghoz (PVP) kötődik nem-kovalens kötéssel. Ebből a komplexből molekuláris jód szabadul fel időben elnyújtott módon, ami aztán a csíraölő hatást kifejti. Kb. úgy képzelhetjük el, mintha egy mosdószivacs segítségével itatnánk fel vizet, amiből aztán az folyamatosan csöpög-párolog.
A povidon-jód szerkezete
A molekuláris jód (I2) nem okoz allergiát, viszont a PVP mint hordozóanyag előfordulhat, hogy igen, főleg ha nagy felületen történik a kezelés, pl. műtéti beavatkozások előtt.
Tehát ilyenkor sem maga a jód a "hibás", akire haragudni kell a fellépő tünetek miatt, hiába adja magát a következtetés, miszerint "lekentek jóddal és rosszul lettem, biztosan jódallergiás vagyok".
Záró gondolatok
Jódallergia mint olyan tehát nem létezik.
De mi a helyzet akkor, ha valaki mégis heves reakciókat produkál pl. Lugol-oldattal (szervetlen jód) végzett jódpótlás során, annak elején? Nos, mivel kb. 70 éve tűzzel-vassal tiltják tőlünk az értelmes jódadagokat (ld. Jód ABC ill. Dr. Abraham: Farkast kiáltottak?), így előfordulhat, hogy bizonyos embereknél olyan kisiklások keletkeztek a szervezetben, amik megnehezítik vagy akár meg is akadályozzák a jód újbóli bevezetését.
A pajzsmirigyben kialakuló forró göbök esetén - melyek egyébként legtöbbször magának a hosszú időn át fennálló, markáns jódhiánynak a következményei, ugyanis az a tireociták TSH receptorain mutációt okoz - TILOS jódot szedni, ezt abszolút kontraindikáció. Ld. erről külön a cikket: Göbök a pajzsmirigyben. További ellenjavallatokat a Jód ABC-ben lehet olvasni.
Vannak olyan esetek is, amikor ilyen súlyos elváltozások nem állnak fenn, mégis heves reakciók jelentkeznek a milligrammos jódadagok hatására. Ezek lehetnek egyrészt a jódellenes toxikus anyagok ürülése miatt, de az is előfordulhat, hogy ún. die-off (mikrobaelhalásos) tünetről van szó, mivel a jód által felturbózott immunrendszer nekiállt takarítani a szervezetben…
Ez akár Betadine alkalmazása során is előfordulhat, mivel a bekent bőrfelületen a jódnak egy bizonyos része felszívódik és így a szisztémás keringésbe jut. Ez a jelenség különösen extrém jódhiányos esetben fordulhat elő, ami sajnos nem ritka állapot manapság.
A méregtelenítési útvonalak (máj, epe, bélrendszer, nyirokrendszer) támogatása ilyenkor elsődleges fontosságú. Legjobb, ha felkeresünk egy jódpótlásban is jártas, holisztikus szemléletű hozzáértő szakembert, aki személyre szabott terápiás terv kidolgozásával tud majd segíteni a szervetlen jód bevezetésén.
További információk a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban érhetők el.